Sok-sok levelet kapok az olvasóimtól, de a legutóbbi különösen kedves volt a szívemnek. 40-50 felett ugyanis egyre nehezebbnek érzik a nők a társkeresést, öröm tehát, ha ebből a korosztályból is sikerélményekről számolnak be nekem.Kedves Andi!Bizonyára meglepődsz, hogy jelentkezek, de máris jó híreim vannak!!!Hála útmutató e-mailjeidnek, tegnap hazafelé az egyik bevásárlóhelyen megismerkedtem valakivel.Ez tulajdonképpen azért is meglepő, mert csak enyhén rápillantottam, majd rámosolyogtam - Ő visszanézett rám többször is, de már a kijáratnál megvárt és utánam jött a buszmegállóba, s végül megszólított. Miért érdekes ez? Azért, mert 16 éve váltam el, s azóta csak olyanok szólítottak meg, akik kéregettek, vagy információt kértek tőlem!!! Ezért is hiszek Neked, mert a mostani kisugárzásom végre más irányt vett!!! Jó érzéssel tölt el, nem tagadom.
Üzenném minden sorstársamnak, hogy 55 éves szélfútta frizurával (edzés után kissé csapzottan) se kisminkelve, se kiöltözve nem voltam, és mégis - ami megfogta, az a kedves mosolyom volt! Azóta már bemutatkozás, telefonszámcsere és újabb időpontegyeztetés is volt. Sőt, figyeltem mennyire érdeklődő, hogy nem csak magáról beszél-e, szemembe néz-e, stb.- alkalmazva útmutatásaidat.Mindezt azért írom, mert a sok energia amit belefektettél ebbe az ügybe, pici lelkiismeretfurdalással fűszerezve magával ragadott, s - bár még nem teljesen egészségesen - de próbára mertem magam tenni.Remélem, még a tölcsérelv alkalmazására is sikerül sort kerítenem, ezzel búcsúzom, s amint új híreim lesznek, megírom.
Lesz belőle kapcsolat? Netalán házasság? Ki tudja. De 16 év után nem rossz, nem igaz? Sikerélmény a javából!
Büszke vagyok arra, hogy a nőket segíthetem abban, hogy több önbizalommal és nagyobb hatékonysággal álljanak hozzá a társkereséshez!
