A blog átalakult, gyönyörű portál lett belőle és elköltözött ide: Társkereső Kalauz (kattints, ott találkozunk!)

A nők sokkal inkább szenvednek önbizalomhiányban, mint a férfiak. Ez derült ki egy nürnbergi friss tanulmányból, amely ugyan a német nőkre vonatkozott, de úgy vélem, tanulságos itt, Magyarországon is.

A kutatás szerint a német nők ötöde, a férfiaknak pedig a hetede nem hisz magában. Félnek a kudarctól, a kritikától és nincsenek megelégedve az alakjukkal sem. Hiába érnek el sikereket, nem érzik magukat sikeresnek. Sokszor már-már betegesen aggódnak azon, hogy mások mit fognak róluk mondani. A német nők 33%-a nem tudja kezelni a kritikát, és teljesen lesújtja bármiféle bírálat. Ugyanez a férfiaknak 23%-ra jellemző.  (forrás: Mixonline)

A fenti arányok és százalékok Európa legtöbb országában megállják a helyüket.

És hogy mi köze mindennek a sikeres társkereséshez? Igen, eltaláltad: a sikeres társkeresés egyik legfontosabb eleme, leglényegesebb hozzávalója az önbizalom.

Hiszen mivel is kell megküzdeni a társkeresési folyamat során?

• Először is, a kudarcokkal. Nem jelöl vissza, nem ír vissza, nem hív fel az első randi után, elmarad a második találkozó.
• Másodszor, a kritikákkal is meg kell küzdeni. "Nem illünk össze", "Nem ilyet képzelek magam mellé", "Kicsit túl nagydarab vagy nekem" és társaik.
• Harmadszor pedig (és ez a legnehezebb), saját magunkkal: "öreg vagyok", "kövér vagyok", "csúnya vagyok".

A kutatás szerint teháta nők 20%-a küzd a fentiekkel. (Szerintem még ennél is több, legalábbis ha összeszámolom az önbizalomhiányos nőket a baráti körömből).

Te vajon benne vagy ebben a 20%-ban?

Te is szenvedsz a fentiektől? Gyere és nézd meg magadnak a Társkeresés Kalauz önbizalomról és Érzelmi Fitneszről szóló leckéit!

Élőben a Társkereső Műhelyeken is találkozhatunk!

Tarts velünk! Jelentkezés itt. Szeretettel várlak!

Ha még nem olvastad volna és társkereső vagy, Neked írtam a "Társkeresés indul!" ingyenes leckéit - ezeket itt kérheted.

Ma nehéz dolgom van - a legutóbbi Társkereső Műhely annyi ötletet adott, hogy miről kellene írnom, hogy most nem tudok dönteni. Talán az egyik legfontosabbról kellene szót ejteni, ami elengedhetetlen a sikeres társkereséshez: ez pedig a lezárás és elengedés.

A következőket mindenki vésse az eszébe:

Addig nem tudsz sikeresen társat keresni, amíg nem zártad le a múltat!

Sajnos akármennyire is utáljuk, a fenti alapszabály igaz. És bármennyire is világos és egyértelmű, mégis néha megpróbálunk csalni, hátha ránk nem érvényes a szabály és mi megúszhatjuk azt az érzelmi munkát, amit egy társ elveszítése jelent.

Az online tanfolyamon is taglalom a szakítás utáni állapot hét fázisát, röviden a lényeg az, hogy az érzelmi hullámvölgyeket és a gyászmunkát nem lehet kikerülni, legfeljebb lerövidíteni és sajnos végig kell járnunk a gyógyulási folyamat egyes szakaszait a dühtől kezdve a totális depresszióig.

Magunkra is hatalmas terhet teszünk azzal, ha erőszakkal igyekszünk megúszni ezt az időszakot és szemrehányásokat teszünk magunknak, ha nem vagyunk elhatározásunkhoz képest legalábbis már másnap top formában.

Az azonnal vissza a nyeregbe! nem működik!

Ha leesel a lóról, mit kell csinálni? Ülj azonnal vissza, és semlegesítsd a rossz élményt - ezt mindenki tudja. Sokan sajnos a társkereséshez is így állnak hozzá. Amint elveszítik a társukat, lehetőleg már másnap elkezdik keresni az újat. Sajnos ami a lovaknál bejön, az a társkeresésnél már kevésbé.

Szakítás utáni érzelmi állapotban ugyanis az ember nem alkalmas laza flörtölésekre, kedves kis üzenetekre, pláne nem randizásra, és egy új kapcsolatra. Amikor a "na majd én megmutatom annak a szemétnek", illetve az "azért is szerzek egy másikat" elhatározásokkal vágunk bele a társ megtalálásába, a lehető legkisebbre redukáljuk annak az esélyét, hogy találunk is valakit magunknak.

Még ha találnánk is - tudat alatt rajta akarjuk majd megbosszulni az elszenvedett sérelmeket, tehát egészséges kapcsolat nem lesz belőle, az biztos.

Hogy honnan vagyok ilyen okos? :-) Hát izé... én is elkövettem a fenti hibát.

Miután szakított velem a Szabad Vagyok Program múzsája :-D, a párom, akivel már az esküvőt is tervezgettük pedig (hajóval le a Dunán, léggömbök, virágok, Duna-parti vendéglőben lagzi, ahogy azt kell), egy hónapon belül - még javában a gödör legalján - kitaláltam hogy namostaztáncsakazértis. Még hangoztattam is baráti körben a fent említett lovas mondást, mutattam hogy mekkora király csaj vagyok, akinek meg sem kottyan ez az egész és belevetettem magam az online társkeresésbe.

Mondanom sem kell, a randik borzalmasan sikerültek. Volt úgy, hogy meg sem tudtam szólalni mert végig azon gondolkoztam, hogy miért nem a volt párommal ülünk most itt, miért büntet engem így az ég, máskor meg túl sokat beszéltem, annyira be akartam bizonyítani, hogy mekkora intelligens, értelmes, értékes JÓ NŐ vagyok (Közben pedig totálisan értéktelennek éreztem magam, mert hát ugye ki voltam dobva). Aztán olyan is volt, hogy "nem érdekel, kelljek neki így is!" felkiáltással egy tornacipőben mentem randira, máskor meg eltűrtem, hogy az illető srác egy gyorsétkezdébe szervezze le a találkát.

Ha kielemezzük a fenti eseteket, látható, hogy egyrészt nem tudtam odafigyelni a másikra, másrészt nulla energiát tettem abba, hogy megismerjenek, harmadrészt már az öltözködésemmel kifejeztem, hogy mennyire nem érdekel az egész, negyedrészt pedig az alacsony önértékelésem és önbizalmam miatt olyanokat is megengedtem másoknak, amiket egyébként nem.

Tehát szabotáltam saját magamat és az egész társkeresés projektet már eleve azzal, hogy nem voltam rá lelkileg felkészülve, nem voltam érzelmileg fitt. Aztán persze a sok félresikerült randi után az online társkeresőzést szidtam mint a bokrot, mint nem működő eszközt. A hozzáállásom finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Aztán hónapokra pihentettem az egész "projektet", csináltam az érzelmi fitnesz feladatokat, írtam az érzelmi fitnesz naplómat, eljártam új közösségekbe, új dolgokat tanultam, és szépen lassan visszatért az önbizalmam is.

Aztán pár hónappal később, egy szép napon úgy mentem egy, addig csak a netről ismert fiúval moziba, hogy jól akarom magam érezni. Szoknyát vettem fel magas sarkú, hosszú szárú csizmával (kedvenc kombinációm), kisminkeltem magam, szóval rendesen kiöltöztem, de igazából leginkább azért, hogy magamnak tetsszek és jól érezzem magam a bőrömben. Már nem volt bennem a görcsös "na most hátha bepasizok" izgalom, az sem, hogy vajon tetszeni fogok-e a másiknak vagy sem, nem járt az eszemben az exem, egyedüli célom az volt, hogy jól szórakozzak. Utólag az a bizonyos fiú elárulta, hogy elsősorban a hihetetlen kisugárzásom fogta meg. "Egyszerűen ragyogtál" - mesélte később.

Erről tudod, hogy túl vagy már a múlton, és tudsz tiszta lappal kezdeni.

Nemrég nézegettem a fent említett exszel készült közös képeinket. Furcsa volt - már semmi nem maradt abból a fájdalomból, ami annak idején elviselhetetlenül égetett hónapokig. Úgy néztem a fotókra, mint valami eltűnt világ relikviáira: szépek, érdekesek, de már nem mondanak semmit. Te vagy már ezen a szinten? Vagy még mindig fáj?

Jelek

Melyek azok a jelek, amikből tudhatod, hogy nem vagy még túl az előző kapcsolatodon, és még nem érdemes elkezdeni a társkeresést? Egy-kettőt felsorolok most mutatóba:

• Elérzékenyülsz, ha közös fotót látsz

• Gyakran álmodsz vele

• Dühös vagy bárkire, aki szóba hozza

• Dühös vagy minden olyan dologra, amihez hozzá kell szoknod nélküle

• Dühös vagy azokra, akik azt mondják, hogy az idő majd mindent megold

• Kizárólag negatív hangnemben vagy képes az exedről nyilatkozni

• Képtelen vagy elfogadni a szakítást és még mindig reménykedsz, hogy visszajön

• Krónikusan kerülsz mindent, ami vele kapcsolatos

• Krónikusan követsz és figyelsz mindent, ami vele kapcsolatos (pl. Facebook, Iwiw, barátoktól kérdezősködés)

• Folyamatosan ő jár a fejedben, bármit is csinálsz, arra gondolsz, ha itt lenne, jobb lenne

• Másról sem tudsz beszélni, csak a fájdalmadról

Ha a fenti pontok közül többre is bólogattál, az azt jelenti, hogy még nem vagy kész arra, hogy új párt találj. Érzelmileg még nem vagy elérhető a férfiak számára. És gondolj bele: Te örülnél egy olyan társnak, akire igazak a fentiek?

A következő bejegyzésben arról írok, hogy hogyan lehet megkönnyíteni az elengedést és az elválást (a fájdalmat teljesen elmulasztani nem lehet, de enyhíteni, könnyíteni igen)

Stílszerűen jöjjön Madonna és a búcsú ereje "Power of goodbye", és az örökérvényű mondás: "a szabadság akkor jön el, ha megtanulod elengedni a múltat"

Ha még nem olvastad volna, kérd Te is a két hetes "Társkeresés indul!" modul ingyenes leckéit!

Van egy olyan mondás, mely szerint a feltett kérdéseink minősége határozza meg életünk minőségét. Lefordítva: vannak olyan kérdések, amik előre visznek és vannak olyanok, amik nem visznek sehová, legrosszabb esetben kétségbeesésbe, depresszióba sodornak bennünket. Tehát oda kell figyelni arra, hogy jó kérdéseket tegyünk fel. Ez egyébként a coaching alapja is, amelynek lelkes híve vagyok, nem csupán a társkeresés, de az élet egyéb területein is.

Tehát lássuk, melyek az igazán rossz, sehová sem vivő kérdések társkeresés terén? A mai alkalommal két nagy mumust mutatok be:

• Vajon örökre egyedül maradok?
  

• Mik az esélyeim arra, hogy társra találjak?

Elemezzük ki a fenti két kérdést. Az egyes számú versenyzőnk, a "vajon örökre egyedül maradok?" jól ismert minden egyedülálló nő (és férfi) számára. Alattomosan, csendben leskelődik és a leggyengébb pillanatainkban ugrik ránk egy sötét sarok mögül. Belevájja a fogát a szívünkbe, és megfagyasztja a vért az ereinkben, hogy csak hápogni tudunk tőle: "úristen, mi lesz, ha senkinek sem kellek".

Egyértelmű, hogy maga a kérdés nem visz előre, hanem zord, költői jellege folytán belénk ragasztja a kétségbeesést. Márpedig kétségbeesetten - mint tudjuk - nem lehet társat keresni, találni meg pláne. Ezért ha ez a kérdés bukkanna fel a fejünkben, azonnal hessegessük el, még véletlenül se hagyjuk, hogy behúzzon magába a mocsár, amit rejt.

A másik kedvenc kérdésem, amivel az olvasók megkeresnek az a következő: "mennyi az esélyem a társkersésben?" "mennyi az esélyem a kollégámnál?" "mennyi az esélyem az évfolyamtársamnál?" Íme egy példa erre:

"Regiztem, milyen kilátásaim vannak, 20 éve vagyok elvált? 60 éves vagyok. Te szerinted van olyan pasi aki engem elfogad így? Tudod csak próbálkozom van-e esélyem?"

Ilyenkor sosem tudom, igazából mit várnak tőlem - pontos százalékot mondjak, esetleg elszomorítsam őket, vagy megnyugtassam? Persze világos - én is tettem fel ilyen kérdéseket barátnőimnek, amíg rá nem jöttem, hogy az égvilágon semmi értelme nincsen esélyeket latolgatni.

Ahogy a Csillagok Háborújában Yoda mester is mondja: "Tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld!"

Mennyi az esélye egy 60 éves nőnek a társtalálásra? A statisztikákat nézzük, vagy az egyént? Honnan közelítsük meg ezt a kérdést?

Ami igazán aggaszt ennél a kérdésnél, az a mögötte rejlő tartalom. "A mennyi az esélyem, hogy x évesen társat találok"-ban benne van a kételkedés saját magamban. Nem hiszek 100%-ban abban, hogy sikerülhet, ezért aztán nem is fogok mindent beleadni a dologba, és bármikor kihúzhatom magam a felelősség alól és mondhatom hogy "amúgy sincs már ebben a korban esély erre". Így pedig nem lehet nekiállni nemhogy a társkeresésnek, de az élet egyik területének sem.

Már azelőtt kifogásokat keresek a jövőbeli sikertelenségre, mielőtt még belekezdenék az egészbe - aztán csodálkozom, hogy nem megy.

A fenti hozzáálláson feltétlenül változtatnod kell, mielőtt belekezdesz a társkeresésbe.

És hogy mit kezdj a mumusokkal, tehát az olyan kérdésekkel, amik nem visznek előre, hanem inkább csak hátra? Mielőtt még beletaszítanak az ilyenkor szokásos negatív és pesszimista állapotba, válts! A 8 hetes Tudatos Társkeresés online tanfolyamban az Érzelmi Fitnesz modulban külön tanuljuk a negatív érzelmi állapotból a pozitívba való átváltási módszereket, most csak egyet írok le:

Részlet-fókuszváltó gyakorlat

Legközelebb, amikor rádtör a félelem, vagy a kételyek és kezdenél belesüppedni a negatív lelkiállapotba, válassz ki egy tárgyat vagy növényt a környezetedben és kezdd el a lehető legalaposabban tanulmányozni. A következő szempontokat figyeld meg:

• Milyen a textúrája? Miből készült?

• Hogyan esik rá a fény?

• Milyen apró részletek, szögek vannak rajta?

• Vajon hol és hogyan, kik gyártották?

• Vajon mennyi időbe került a gyártása?

• Vajon mennyi időbe került, hogy ekkorára növekedjen?

Stb. stb. Mire végére érsz a kérdéseknek, és a lehető legalaposabban megfigyelted az adott dolgot, már el is felejtetted magát a "mumust" - a gyakorlat ugyanis kizökkent abból a gondolkodási útvonalból, amelynek éppen neki indultál volna, hiszen a figyelem elterelés és másra összpontosítás, a részletes és alapos megfigyelés mellett az agynak nincsen kapacitása arra, hogy még a társkeresési esélyeidet is latolgassa. :-) Működött? Írd meg!

Ha pedig esélyek latolgatása helyett belevágnál a "munkába", és még nem olvastad volna az ingyenes "Társkeresés indul!" leckéket, iratkozz fel itt! >>>
 

Nemrég előadást tartottam, és a végén beszélgettem a jelenlévőkkel a társkeresésről. Rengeteg jó sztorit hallottam, de a leginkább motiváló számomra mégis az a fiatal nő volt, aki saját elmondása szerint mintegy három évnyi intenzív online társkeresés és randizás után találta meg a számára Igazit - jelenlegi férjét.

Három év!!! El tudod képzelni ezt a kitartást? El tudod képzelni, mennyi vicces, kínos, félresikerült randi fér bele három évbe?

"A végén már nem is mondtam semmit a szüleimnek és nem is mutattam be senkit - csak annyit közöltem, hogy majd ha megtalálom az Igazit, azt majd bemutatom." - mesélte a legkitartóbb társkereső, akivel valaha is találkoztam

Mi az az ár, amit Te hajlandó vagy megfizetni azért, hogy megtaláld a párod? Hajlandó vagy kicsit változtatni magadon, nyitni a világ felé? Hajlandó vagy alakítani a viselkedéseden? Hajlandó vagy kimozdulni és változtatni az életeden, hogy beleférjen a párod is? Hajlandó vagy három teljes évet rászánni a keresésre?

Melyik típusba tartozol?

• Aki meg sem próbálja, csak siránkozik, és kifogást keres arra nézve, hogy neki miért nem működik a társkeresés,
• vagy aki esetleg bátortalanul nekikezd, majd a negyedik randi után feladja,
• vagy Te is képes vagy arra, hogy megdolgozz azért, amit (akit) szeretnél?

Igen, ez egy új koncepció: akárcsak a diplomáért, a karrierért, a társért is meg kell dolgozni. És meg is lehet: tudatosan, odafigyelve, rászánva az időt. Nem várhatsz az idők végezetéig a rózsaszín ködből véletlenül felbukkanó álomférfira, hogy elraboljon a szürke hétköznapokból!

Szóval, mennyire vagy kitartó?

Mik az eddigi legnagyobb eredményeid, és azokat mekkora kitartás árán érted el? Gondold végig. A tudatos társkereséshez kitartás kell. Mennyire jellemző ez rád? Könnyen feladod az álmaidat? Itt az ideje, hogy ezen változtass!

Határozd el, tűzd ki célul, hogy megkeresed és megtalálod a párod. Kerül, amibe kerül. Ha három évbe, akkor három évbe. Kár, hogy nem Te beszélgettél az említett nővel, mert tudnád, és éreznéd Te is, hogy megéri... :-)

Ha egy kis segítség és motiváció kell, és még nem olvastad volna az ingyenes "Társkeresés indul!" leckesorozatot, ide kattintva kérheted >>>

Ki ne ismerné a Rolling Stones számot, amelynek szövege szerint „Nem mindig kaphatod meg azt, amit akarsz, de ha próbálkozol, talán megkaphatod, amire szükséged van”?

Nemrég lapozgattam a Haszon nőknek magazint, amelyben a társkeresésről így nyilatkozott Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének vezetője:

„A nők úgy képzelik, hogy a média által bemutatott ideális pasira van szükségük, a valóságban azonban ez a legtöbbször nem így van.”

Mit is akarnak a társkereső nők? A velem egy korosztályú szinglikkel folytatott beszélgetésekből a következő férfi rajzolódik ki: jóképű, izmos, jól kereső, intelligens, többdiplomás férfi, rendezett anyagi háttérrel.

És mire van szükségük igazából ezeknek a társkereső nőknek? Érzelmi biztonságra és egy olyan társra, aki megbecsüli, tiszteli és nem utolsósorban szereti őket. Plusz még együtt is lehet vele élni, és jövőt lehet tervezni vele.

A két halmaz sajnálatos módon nem feltétlenül fedi egymást. Mégis, újra meg újra jönnek elő a „jóképű, jól kereső álomherceg”-szterotípiák és óhajok a társkereső nőkkel folytatott beszélgetésekben és a levelezésekben.

Az Alfa-hím nyomában

Mintha az „alfa-hímet” keresné mindenki és nekem meg kellene értenem, hogy egy férfi külseje márpedig igenis annyira fontos, hogy ha az illető nem „10-ből legalább 8-as”, akkor az már szóba sem jöhet. Miközben a „10-ből 9"-esek, 10/10-esek, sőt sokszor még a 10/8-asok annyira el vannak kényeztetve a háremeiktől, hogy nemhogy pasinak nem alkalmasak, de még kielégítő szexpartnernek sem.

Ezek a bizonyos „alfa-hímek” azok, akik már az első levelekben és beszélgetésben rögtön a szexre térnek, mert megszokták, hogy minden nő a lábaik előtt hever. Sőt, nemhogy a szexről beszélnek, de még az igényeiket is előadják! Egyszer direkt elmentem egy ilyennel randizni, mert már sokszor hallottam ezekről a „játékosokról”, de úgy voltam vele, hogy amíg nem látok egy ilyet, addig nem hiszem el. Ez egy későbbi bejegyzés tárgya lesz, mert nem semmi történet... :-)

Messziről több ilyen „játékost” is ismerek: sosem ragadnak le senkinél, illetve ha le is ragadnak, abban sincs sok köszönet. Tudják jól magukról: jól néznek ki, van pénzük, „pedigréjük” kifogástalan, ők minden nő álma. Ennek megfelelően is viselkednek, és ha valakit megkívánnak, az érezze ezt megtiszteltetésnek.

Jönnek, látnak, győznek, és összetört szíveket, telesírt papírzsebkendőket hagynak maguk után.

Így lesznek álompasiból rémálompasivá és mindegyikre ki kellene tenni a női állampolgárok biztonságára való tekintettel a táblát: „Behajtani tilos! Veszélyes zóna!” (Nem véletlen, hogy külön leckét szántam ezekre a férfi típusokra a „Kiválasztás, tesztelés” modulnál) Sok nő pedig abban reménykedve, hogy talán mégsem csak és kizárólag azt akarják tőle, feladja az elveit és a tartását már az első alkalommal aztán pedig csodálkozik, hogy nem csörren meg a telefon két hét után sem.

Don Juanból nem lesz férj!

Senki se értsen félre, nem erkölcscsősz vagyok, hanem társkereső coach - ha valaki egyéjszakás kalandokra vágyik, szíve joga belemenni ezekbe. A gond ott kezdődik, amikor valaki komoly, megbízható partnert és kapcsolatot keres, és inkább becsapja magát, minthogy felismerje - itt bizony kizárólag a szexre megy ki a játék. A legszomorúbb az, hogy a legtöbbször, köszönet ezért a "játékosok"-nak, az illető komolytalan szándékú férfiú már jó előre jelzi, hogy nem lesz se ásó, kapa, se nagyharang, ő csak egyet akar, de azt nagyon. Az, hogy egy régóta egyedül lévő, sokszor elkeseredett nő inkább ezt meg sem akarja hallani, és reménykedik a (szinte) lehetetlenben, tehát egy kapcsolatban ebben az esetben, nos, az már nem feltétlenül a "játékos" hibája, nem igaz?

Természetesen nem minden 10/10-esre igazak a fentiek, vannak, akiket valamilyen csoda folytán megkíméltek a hódolók, illetve általában ha végre akad egy nő, aki otthagyja őket és megtapasztalják hogy mégsem övék a világ, visszább vesznek és még az is elképzelhető, hogy ideális családapa válik belőlük. Ilyet is ismerek, bár kétségkívül ez a kisebbség.

Csapdahelyzet a társkeresésben

Szóval kétlem, hogy egy társkereső nő úgy igazán egy 10/10-es pasit akarna magának. Fordítva viszont sajnos nem feltétlenül igaz az, hogy mindenki 10/10-es nőt akarna magának. Hiszen a többdiplomás, okos, szép nőktől rengeteg férfi inkább távoltartja magát. Hogy miért?

A hagyományos és roppant elavult, ámde még ma is érvényben lévő magyar értékek szerint a férfinak kell többet keresnie, neki kell „okosabbnak” lennie. Ezt a nők is elvárják, ugyanakkor a férfiak nagy része is még mindig érvényesnek tartja magára nézve, így egy olyan kapcsolatból, ahol a nőnek magasabb a végzettsége, illetve ő keres jobban, rengeteg frusztráció származik. Természetesen sokan tudják már kezelni ezt a helyzetet is.

Ma már több nő tanul egyetemen Magyarországon, mint férfi, ebből statisztikailag is következik, hogy egészen egyszerűen nem jut, nem juthat minden diplomás nőnek diplomás (magyar) pár. Emiatt aztán nem tud minden nő olyan férfit találni, aki nála magasabb képzettséggel, magasabb presztízsű állásban, több fizetéssel rendelkezik. Kopp Mária így véli:

„Azt látom, hogy a magasabb végzettségű lányok, nők egyre kevésbé tudnak ilyen párt találni maguknak. Ez egy állandó csapdahelyzet.”

Nyugaton ugyanakkor egyre több olyan pár van, ahol a férfi keres kevesebbet és neki van alacsonyabb végzettsége. Kopp Mária szerint „a mai magyar társadalom ezt még nehezen tudja elfogadni. De az Egyesült Államokban például már egyre több ilyen pár van, és boldogok.”

Tehát mi lenne, ha kicsit átformálnád az elvárásaidat a társkeresést tekintve? Mi lenne, ha végre mindenkiben tudatosodna: a „jó pasi” nem egyenlő a „jóképű pasival”, illetve egy férfinek nem a három diplomája hanem (többek között) az odafigyelése és a szeretete tesz boldoggá?

És főképp: nem mindig kaphatod meg azt, amit akarsz, de néha, ha próbálkozol, megkaphatod azt, amire szükséged van...

Ha egy társra lenne szükséged, és még nem olvastad az ingyenes "Társkeresés indul!" modult, ide kattintva kérheted >>>

Szakítani jó! Minél többet gondolkozom ezen, annál inkább meg vagyok róla győződve. Sőt, ráteszek egy lapáttal: ha veled szakítanak, az is nagyszerű!

Micsodaaa? Hogy Randi Andi megbolondult volna? Dehogy is! A szakítás konkrétan mindig fájdalmas: az ember életében hatalmas veszteség és űr keletkezik. Végbemegy a 7 stáció, az ember sebei letisztulnak, átgondolja a kapcsolatot, és lassan - nagyon-nagyon nehezen eleinte, aztán egyre könnyebben - a jövő felé fordul. Nem tagadja le a fájdalmat önmaga és mások előtt, hanem belemegy, megéli, átéli, és kinyeri belőle a szükséges élettapasztalatokat és tanulságokat.

Viszont ami a szakítás kezdeti fájdalma után jön, az az izgalmas szakasz! Először is az ember megtanul újra mosolyogni. Ez természetesen nehezebb, ha vele szakítottak, mert akkor először is fel kell, hogy vakarja magát a padlóról :-). De ha az megvan, elkezdődhet az építkezés.

A szakítás utáni időszak a legjobb időszak arra, hogy újradefiniáld az életed!

Van egy életcélod, életfilozófiád és életszemléleted. Vannak álmaid is, amiket meg akarsz valósítani. A legtöbb kapcsolat kicsit olyan, mintha eltérítené a géped és a figyelmedet másra irányítaná: önmagad helyett a másikat teszed meg életed középpontjává. És minél inkább így van, a szakítás annál elviselhetetlenebb lesz és a Te életed annál üresebb utána. Éppen ezért a kapcsolat alatt is oda kell figyelned a kapcsolat előtti céljaidra és az álmaidra, és nem szabad hagynod, hogy a másik ember teljesen felülírja azokat.

De maradjunk a szakításnál: olyan a legtöbbször, mint amikor teljes erővel becsapódik a gép és össze-vissza törik, zúzódik a reptéren - ronda landolás, mondhatni. Mi marad utána? Roncsok, amiket újra össze kell ragasztani. Vagy választhatsz egészen más járgányt is amivel folytatod!

Szakítás után lehetőséget kapsz arra, hogy Te határozd meg, hogyan szeretnél élni. Kitalálhatod önmagad, és mindenféle új dolgokat próbálhatsz ki, amit a kapcsolat miatt nem tettél. Ezernyi új élményt szerezhetsz magadnak, és senki és semmi nem fog korlátozni, hogy mikor érsz haza, hol voltál már megint, illetve milyen bolondságokba kezdtél bele.

Persze, egészen más, amikor egy "nagyokos" pszichomókus, vagy egy magamfajta társkereső coach mondja ezeket, és megint más, amikor Te magad rájössz e bejegyzés igazára. Arra, hogy mekkora hatalmas lehetőség van a kezedben és mekkora energiák szabadulnak fel benned szakítás után! Csak a Te döntésed, hogy mihez kezdesz ezekkel az energiákkal - pozitív, építő cselekvésekre fordítod le őket, vagy negatív, romboló őrültségekre.

Szakítás után ideje elengedni a másikat, hátat fordítani a kapcsolatnak, kibannolni, blokkolni minden közösségi portálról - ne is lásd. Most magadra kell figyelned, és a Te életedre. Mindig is erről szólt a dolog, csak mintha a kapcsolatod idején ezt elfelejtetted volna.

"Szakítani jó!" Gyakorlat: Szakítás után vagy? Elő a listával! Írd fel azokat a dolgokat, amiket szerettél volna mindig is kipróbálni, csak éppen a kapcsolatod miatt nem jutott rájuk idő. Milyen területeken szeretnéd fejleszteni magad? Írd le! Milyen lakásátalakítás esne jól? Mit tanulnál a legszívesebben? Jegyezd fel!

Az életed újra kinyílt ezernyi lehetőség előtt! Szabad vagy!

És hogy ne csak papoljak, összeírtam egy korántsem teljes listát arról, hogy az én életemben milyen változásokat hoztak a szakításaim - akár velem szakítottak, akár én szakítottam mással:

• megtanultam pókerezni
• szereztem egy új állást magamnak
• testvéremmel sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk (rengeteget lelkiztünk és sokkal jobban megismertük egymást, mint azelőtt)
• megtanultam a jobb agyféltekés rajzolást
• elmentem és végigjártam az el camino zarándokutat Spanyolországban
• intenzíven önfejlesztettem magam
• létrehoztam egy saját vállalkozást
• átalakítottam és végre kifestettem a lakásomat
• kipróbáltam a társkeresés ezernyi formáját
• a tapasztalatimat átadom másoknak is - létrehoztam a Szabad Vagyok Programot, ami hihetetlen sok energiát és örömet ad nekem :-) Egyszóval: megtaláltam a küldetésemet!

A szakításaim nélkül az életem csupán halvány árnyéka lenne annak, ami és aki most vagyok. Iszonyat fájdalmas időszakokban, a válságban edződik meg igazán az ember és csak ott lehetséges az igazi fejlődés. De ezért rendesen meg kell dolgozni, fel kell állni a padlóról és nem hagyni magad. Ja és még egy nagy előnye van ezeknek a fejlődős időszakoknak - azáltal, hogy fejlődsz és tanulsz, legközelebb még jobban fogsz választani! :-)

Tehát: szakítani jó!!!!

Ha már túlvagy a szakításon és a társadat keresnéd, Neked ajánlom az ingyenes "Társkeresés indul!" két hetes leckesorozatot!

"Az életünk nagymértékben azzá válik,
amivé mi magunk tesszük"
(Samuel Smiles)

Társkeresés és egyéni felelősség... Azt vallom, a legelső és legfontosabb dolog (nem csupán a társkeresés de az élet minden területén) az, hogy felelősséget vállalsz mindazért, amit teszel és nem hagyod, magadra erőltetni az áldozati bárány szerepét. Túl sokan vannak azok, akik mártírkodnak és önként választják az áldozat-szerepet, ahelyett, hogy megerősödnének, és cselekednének. De azért van mit tisztázni. Levelet kaptam...

Most olvastam a mai leckét arról, hogy enyém a felelősség... Hát igen, de esetemben van még egy probléma: akkor is magamat hibáztatom, ha egyértelműen a másik követett el bűnt.... Szerinted rajtam kívül sokan vannak ilyenek a nők között?

Önhibáztatás és felelősségvállalás

Igen, kedves levélíró: nagyon is sokan hibáztatjuk akkor is magunkat, amikor nem is mi vagyunk a "hunyók". De az önhibáztatás és a felelősségvállalás az két külön dolog.

Az önhibáztatás, önostorozás sokszor arra irányul, hogy saját magunk még tovább romboljuk az önbizalmunkat és a belső erőnket azáltal, hogy nem tudjuk világosan értelmezni és értékelni a körülöttünk zajló eseményeket és a másik fél reakcióit.

Nem minden rosszat Te "vonzol" be

A helyes hozzáállás nem a "miért éppen én?" sóhajtozás, illetve a "már megint én voltam a balfék", hanem a következő: "Küzdök a célomért még akkor is, ha a külső körülmények momentán ellenem szólnak." Bár tudom, hogy sokan olvasták és tették magukévá a Titok c. könyv tanításait és azt, hogy mindent mi magunk vonzunk be az életünkbe, én mégis azt mondom: nem minden rosszat idézünk mi magunk a fejünkre.

A "Hétfő reggeli döntések" c. könyvben egy híres golfozó sportpszichológusa azt taglalja, hogy egy mérkőzésen egyetlen fordulóban is legalább háromféle igazságtalan és meg nem érdemelt dolog történhet. Például:

1. Elütöd a labdát és az pont egy golfütő-vágta mélyedésben landol, amelyet rég el kellett volna egyengetni.
2. Tökéletes ütést hajtasz végre, de pont amikor a labda már a lyukba esne, hirtelen széllökés támad és elfújja azt. Pedig az ütés pillanatában egy szellő se rezdült.
3. Hibátlanul ütöttél, de a labda egy olyan huppanón döccen félre, amit más hagyott ott, pedig azt már rég el kellett volna simítani.

Egy golfozó ilyenkor két lehetőség közül választhat: vagy elkezd siránkozni az igazságtalan körülmények miatt, vagy elfogadja a helyzetet és már a következő ütésre koncentrál. Ugyan nem az ő hibája, hogy így alakultak a dolgok, de vállalja, hogy a következményekkel ő birkózik meg. Az igazán nagy sportolók tehát a bekövetkező váratlan eseményeket kezelni tudják és túl tudnak lépni a váratlan és igazságtalan helyzeteken.

A következő lépés felelőssége

Tehát nem mindent mi idézünk a fejünkre - de ha olyan dolog történik, ami a legkevésbé sem kedvező, a miénk a következő lépés. A következő lépés felelőssége a miénk tehát. Így van ez a társkeresésben is. Túl sok "nekem nem sikerülhet", "velem a férfiak mindig kibabrálnak"-típusú levelet kapok. Szerinted ők jól kezelték a váratlan és igazságtalan eseményeket? Jó a hozzáállásuk? Nem igazán.

Meghozhatod azt a döntést, hogy nem vállalod fel az áldozat szerepét és nem is hibáztatod magad mindenért, viszont felelősséget vállalsz a helyzetek kezeléséért. Lehetséges, hogy nem minden helyzetet jól kezelsz - ezekből a hibákból tanulsz és továbbfejlődsz. Az önostorozásnak semmi értelme sincs, az önelemzésnek annál több.

"A felelősség elfogadásának kulcsa - bármi történjék is veled - az, hogy urává válj elmédnek, gondolataidnak, tetteidnek és reakcióidnak."

Sokan nem is tudják előszörre felfogni, hogy a fentieknek mekkora jelentősége van a társkeresésben. Feladják a második randinál, nyávognak, hogy nekik ez nem megy, miközben párok ezrei találnak egymásra nap mint nap a világban. De inkább a gyepet hibáztatják, a golfütőt vagy az edzőt. Azt szeretném, ha Te nem közéjük tartoznál, és nem zárkóznál be teljesen csak azért, mert már régóta nem találod a párod. Tegyél egy próbát, és kezdj neki a társkeresésnek!

Hogy hogyan? Ha még nem olvastad volna, iratkozz fel az ingyenes két hetes "Társkeresés indul!" modulra!

Az elmúlt néhány napot a kapolcsi Művészetek Völgyében töltöttem. Kapolcson van valami varázslat, amelynek pontos receptjére még nem tudtam rájönni: az emberek kedvessége, a laza fesztiváli hangulat, a fellampionozott utcák, és a dübörgő koncertek mágikus eleggyé állnak össze, amelyet az ember magával vihet, vissza a pesti betontengerbe.

De ha már varázslatról van szó, idén egy különleges szerelmi varázsláson vehettek részt azok, akik keresik, de nem találják a párjukat, illetve akik már kinéztek valakit maguknak, és szeretnének kicsit "ráerősíteni" a folyamatokra.

Joó Emese, a Néprajzi Múzeum koordinátora a kapolcsi kastély kispincéjében évszázadok szerelmi mágiáit gyűjtötte össze a jelenkor szerelmesei számára és gyúrta össze egy 13 perces "interaktív szerelmi varázslattá".

A 13 perc alatt sokféle módon próbálkozhatott meg a társkereső a szerelem bevonzásával. Először is egy kupica fűszeres bor megkóstolása után egy aranykeretes tükörbe bele kellett rajzolni az áhított kedves képét. Ezután meg kellett gyújtani egy gyertyát, és köré sót kellett hinteni. Ezután egy másik gyertya fényében a pince plafonjáról le kellett egy picike vakolatot kaparni, onnan, ahová az árnyékunk vetődött. A népi hiedelem szerint az árnyékban ott van az árnyék tulajdonosának esszenciája is, tehát a lekapart porban mi magunk is benne vagyunk. Ezt a port ott helyben belesütöttük egy mézeskalács szívbe - ezt ha megetetjük a kinézett illetővel, akkor szerelmi kötés jön létre. Míg a mézeskalács sült - csak hogy biztos legyen a dolog - az illető nevét háromszor egy lakodalmas edénybe bele kellett suttogni.

A pincében imbolygó gyertyafények, a fűszeres bor, a sülő mézeskalács illata és a szerelmes zene megtette a hatását - valóban elvarázsolva jött ki onnan mindenki.

Valld be: Te kipróbáltál már valamiféle szerelmi varázslást?

Bár varázslás nem lesz, de szeptembertől indul a Társkereső Műhely azoknak, akik keresik, de nem találják a párjukat. Ha érdekel, és még nem vagy feliratkozva, kérd most a "Társkeresés indul!" ingyenes modult. Azért, hogy egy hullámhosszon legyünk, a Műhelybe ugyanis csak olyanok jöhetnek majd, akik elolvasták a modul leckéit.

Update:

Most kaptam egy e-mailt egyik olvasómtól, idézem:

"Tudod egyáltalán milyen káros következményei vannak a szerelmi kötésnek...?
Tudod egyáltalán, hogy soha semmilyen módszerrel nem vágható szét a kötelék és 
egész életükre együtt maradnak, ha már nem is szeretik egymást...mivel a kötelék tartja össze őket ?
Emberek életét keserítitek meg ezzel az e-mail-lel..."

Figyelem! Félreértés ne essék: a fenti "szerelmi varázslás" népszokások gyűjteménye volt, és nem boszorkány mutatta be őket, hanem a Néprajzi Múzeum koordinátora. A magam részéről nem hiszek semmiféle boszorkányságban, és a cikk csupán szórakoztatási célokat szolgált. A Szabad Vagyok Tanfolyam mentes mindennemű ezotériától, pusztán a józan észre támaszkodik és az évszázados tapasztalatokra ;-)

Az meg hogy két ember együtt marad úgy, hogy nem szeretik egymást, az nem valamiféle boszorkányos kötés eredménye, legfeljebb a kényelemé vagy a gyávaságé.

Sok-sok levelet kapok az olvasóimtól, de a legutóbbi különösen kedves volt a szívemnek. 40-50 felett ugyanis egyre nehezebbnek érzik a nők a társkeresést, öröm tehát, ha ebből a korosztályból is sikerélményekről számolnak be nekem.

Kedves Andi!

Bizonyára meglepődsz, hogy jelentkezek, de máris jó híreim vannak!!!

Hála útmutató e-mailjeidnek, tegnap hazafelé az egyik bevásárlóhelyen megismerkedtem valakivel.

Ez tulajdonképpen azért is meglepő, mert csak enyhén rápillantottam, majd rámosolyogtam - Ő visszanézett rám többször is, de már a kijáratnál megvárt és utánam jött a buszmegállóba, s végül megszólított. Miért érdekes ez? Azért, mert 16 éve váltam el, s azóta csak olyanok szólítottak meg, akik kéregettek, vagy információt kértek tőlem!!! Ezért is hiszek Neked, mert a mostani kisugárzásom végre más irányt vett!!! Jó érzéssel tölt el, nem tagadom.
Üzenném minden sorstársamnak, hogy 55 éves szélfútta frizurával (edzés után kissé csapzottan) se kisminkelve, se kiöltözve nem voltam, és mégis - ami megfogta, az a kedves mosolyom volt! Azóta már bemutatkozás, telefonszámcsere és újabb időpontegyeztetés is volt. Sőt, figyeltem mennyire érdeklődő, hogy nem csak magáról beszél-e, szemembe néz-e, stb.- alkalmazva útmutatásaidat.

Mindezt azért írom, mert a sok energia amit belefektettél ebbe az ügybe,  pici lelkiismeretfurdalással fűszerezve magával ragadott, s - bár még nem teljesen egészségesen - de próbára mertem magam tenni.

Remélem, még a tölcsérelv alkalmazására is sikerül sort kerítenem, ezzel búcsúzom, s amint új híreim lesznek, megírom.

Büszke vagyok arra, hogy a nőket segíthetem abban, hogy több önbizalommal és nagyobb hatékonysággal álljanak hozzá a társkereséshez!

Ha még nem jelentkeztél volna, itt megteheted - kérd az ingyenes "Társkeresés indul!" modult ide kattintva!

Mennyit számít a kor a társkeresésnél? Mi köze a statisztikáknak hozzád?

Rengeteg nő ír nekem, hogy ő már túl öreg a társkereséshez. Persze közben biztosan reménykedik, hogy talán mégsem, különben nem olvasná a Szabad Vagyok "Társkeresés indul!" ingyenes modulját :-)

Lényeg a lényeg: már a negyvenesek is arról panaszkodnak, hogy ők már "kifutó széria". A helyzet az, hogy ha úgy tekintesz magadra, mint kifutó szériára, tehát magadat ennyire értékeled, akkor sajnos a külvilág is annak fog látni.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni az érzelmi fittség fontosságát. Ez az érzelmi állapot és felkészültség, amely pozitív hozzáállást ad és ellenállóképességet a kudarcokkal szemben.

Igen, statisztikailag annál nehezebb társra találni, minél idősebb valaki. Na de a statisztika az átlagot mutatja, márpedig Te miért döntenél úgy, hogy az átlag maradsz?

Az átlag az égvilágon semmit nem tesz azért, hogy társra találjon, csak ül otthon és várja a herceget, tehát azzal, hogy Te ezt olvasod, máris megtettél egy apró lépést, és máris nem tartozol a statisztikába. Ilyen egyszerű! Szóval hagyjuk már ezeket a kifogásokat, és kezdjünk el nekiállni és tudatosan megtalálni Őt!

A mai bejegyzésem kissé személyes jellegű. Pénteken sokat gondoltam a Szabad Vagyok olvasóira, azokra, akik saját elmondásuk szerint túlkorosak már a társkereséshez. Pénteken vettem részt ugyanis a leckékben is emlegetett ismerősöm, barátnőm, az 50 éves menyasszony esküvőjén. :-)

Nem volt nagy lagzi, de meghitt volt, az már biztos. A menyasszony is és a vőlegény is (szintén ötvenes) nagyon izgultak, ahogy álltak a közjegyző előtt várva arra, hogy végre kimondhassák az "igen-t". Egy éve jöttek össze, és fél év után megvolt az eljegyzés. A násznép tagjaként mosolyogva néztem, ahogy meggyújtják a közös életet jelképező gyertyát. Régről ismertem a menyasszonyt, és őszintén szólva, én sem hittem annak idején, hogy ilyen "idős" korban is meg lehet találni azt az embert, akivel boldogok lehetünk. Ő azonban szerencsére sosem volt az az aggódós típus, és mindig optimistán állt a társkeresés témájához. Azóta persze utánanéztem a statisztikáknak is, és tudom, hogy ilyen "idős" korban is nagyon is lehetséges az, hogy valaki megtalálja a párját.. A szertartás után kifaggattam a közjegyzőt, aki azt mondta, hetven éves menyasszonyok és vőlegények is felkeresik!

Egy esküvő már csak esküvő, akárhány éves is az ember, mint ahogy kortól függetlenül lehet fülig szerelmes bárki, dacára az elrontott kapcsolatoknak és a csalódásoknak. Már ha hisz benne, és engedi, hogy megtörténjen a csoda. Persze, ha tesz is érte, hogy megtörténjen, még jobb :-)

Tegyél érte annyit, hogy feliratkozol az ingyenes "Társkeresés indul!" modulra (ha eddig még nem lennél feliratkozva)!

Nőknek tanítom a tudatos társkeresés elveit és próbálom megértetni velük, hogy ne üljenek otthon ölbe tett kézzel, hanem induljanak el, vágjanak bele a társkeresésbe. Ne adj isten, akár kezdeményezzenek is!!!

Két reakciót vált ki az olvasóimból általában a tudatos társkeresés gondolata: van, akit felszabadít, hogy végre, ő is tehet valamit az Ügy érdekében, és nem szégyen nekiindulni, mint ahogy válogatni sem. A másik csoport megdöbbenve "néz" rám: micsodaaaa? Hát nem az van, hogy én vagyok a hercegnő és várnom kell a herceget? Tudatos társkeresés?! Hát hol marad a romantika? A következő levélíró is az utóbbi csoportba tartozik:

...jobb szeretném ha én akadnék horogra, az olyan romantikus... és fél siker....  Pontosítok, azt hiszem sokan vagyunk akik tudják, rossz a hozzá állásunk. ...én társat szeretnék..., hús vér férfit akit nekem teremtett az ég. Tényleg mi van a sorssal, zsák a foltjával, akit nekünk rendelt megjön... és a többi népi bölcsességgel? Sorry erre nem kell válaszolni! Mi van ha ő nem is ezen a földrészen él? Mert pl. én nem is bánnám. Valamennyire hiszek a sorsszerüségben, de azzal is szembe kell néznem, nem biztos, hogy becsönget hozzám, pláne ha nem hívom. Látod mégis kéne a GPS, olyan nagy ez a világ.

A sorsszerűségről a következő vicc jut az eszembe:

Szegény ember imádkozik Istenhez,és ezt mondja:

"Istenem, egész életemet szegénységben töltöttem. Árvaként nőttem fel, aztán rengeteg munkával sikerült felépítenem egy házikót, lett családom is, becsületesen dolgoztam, és felneveltem 5 gyermeket. Bár keményen dolgoztam, egész életemben szegény voltam. Kérlek Istenem, hadd próbáljam ki, milyen a gazdagság. Add, hogy nyerjek a lottón!"

Ezek után a szegényember csak vár és vár, de nem történik semmi. Egy hónap múlva elkezd morgolódni, hogy hiába imádkozott, az Isten nem hallgatta meg. Két hónap múlva már hangosan zúgolódik, hogy egész életében egyetlen kérése volt, mégsem hallgattatott meg. A harmadik hónapban már nagyon dühös az egész világra, és egyszer hangosan kifakad "Ez az egy kérésem volt, hogy hogy nem teljesül?" Erre hatalmas szél támad, és mennydörgés közepette bosszankodva leszól az Úristen:

"A macska rúgjon meg, legalább egy szelvényt vegyél, fiam!!!"

Úgy látom, nagyon sok szingli viselkedik hasonlóan: imádkoznak az Igaziért, szomorkodnak, hogy nincs sehol, na de hogy ők egy lépést is megtegyenek?! Azt már nem! Hiszen a népmesékben nem az van!!!

Számos csalódáson vagy túl már, de még mindig hiszel az Igaziban? Azon gondolkozol, hogy hogyan fogod őt megtalálni végre. Talán meglepő amit mondok, de azzal jársz a legjobban, ha nem hiszel az Igaziban.

Vegyük például Kriszti barátnőm esetét:

Van egy barátnőm, nevezzük Krisztinek. Volt neki egy viharos párkapcsolata pár évvel ezelőtt, olyan se veled, se nélküled dolog, ami talán pont a hullámhegyek és völgyek miatt volt annyira szenvedélyes és magas hőfokú. Ahogy az általában az ilyen típusú kapcsolatoknál lenni szokott, Kriszti egy idő után nem bírta tovább és szakított a párjával.
Azóta akármikor elmegyünk szórakozóhelyre és iszik egy kicsit, szinte fél óra múlva automatikusan elkezd zokogni (jobb esetben a női vécében), hogy neki a „Zsolti volt az Igazi”, élete párja, a Nagy Ő, és hogy örökre elrontotta a szerelmi életét, hiszen hogyan is lehetne boldog, ha egyszer az Igazit küldte el?!

Nos, erre azt tudom mondani – az igaz, amit hiszel. Ha azt hiszed, hogy életed boldogságát dobtad el magadtól, akkor az igaz is lesz. Ha azt hiszed, hogy hamarosan megtalálod a párod, és a boldogságot, az is igaz lesz. Hogy miért? Nagyon egyszerű – minden a világon hozzáállás kérdése! Szerinted olyan lelki beállítottsággal, ami Krisztinek van, képes lesz valaha bárki másban is meglátni az „Igazit”? Naná, hogy nem! Egész életében méricskélni fog, elemezni, és emiatt aztán, ha így folytatja, el is fogja rontani az összes következő kapcsolatát. Tehát igaza lesz!!! 

Gondolj bele, itt vagyunk többmilliárdan, és a „létezik az Igazi” elv szerint ebből a rengeteg emberből csupán egy, egyetlen egy a Te párod. El tudod képzelni, mekkora stressz lenne, ha ezt komolyan hinnéd?

Gondolj bele, mi van, ha Mongóliába született, vagy Azerbajdzsánba, és soha az életben nem találkoztok?! Ugye hogy szörnyen hangzik? Ennél sokkal jobbat mondok neked: számtalan férfi létezik, akiből lehet az „Igazi” számodra!

Hogy hogyan, azt megtudhatod online tréningem "Társkeresés indul!" ingyenes moduljára feliratkozva.

 Számodra mi a fontos a társkeresésben? Te miért keresel társat? Mik a kritériumaid? :-)

Az online társkereséssel kapcsolatban rendszeres magyarázat a nők részéről a következő mondat, amelyet egyik olvasóm írt arra válaszolva, hogy miért nem az ő hibája az, hogy még nem talált társra:

sajnos nem mindíg a mi hibánkból nem találunk,hanem szinte minden férfi hazudik a társkeresőbe:(((

"Minden férfi hazudik" - ismerős? Kicsit rímel a "minden nő kurva, minden férfi strici" közkeletű mondásra, ami a nemek gyorsjellemzését illeti.

Tény és való: az online világban könnyű valótlant állítani magunkról. Csakhogy, aki komolyan gondolja a társkeresést, annak nem érdemes, hiszen egy randi alkalmával úgyis a legtöbb turpisság kiderül.

Egy amerikai felmérés szerint az online társkeresésre a következők jellemzők, ami a hazugságokat illeti:

A férfiak általában a korukkal, magasságukkal és jövedelmükkel kapcsolatban hazudnak.

A nők pedig a súlyukkal, alakjukkal és korukkal kapcsolatban.

Miért hazudnak a társkeresők?

A legtöbbször azért, mert szeretnének a legjobb színben feltűnni a többiek előtt.

Ki írna egy ilyen bemutatkozásra?

"Elhízott negyvenes pasas keresi élete párját. Eddigi leghosszabb kapcsolatom három év volt, a vége felé én léptem félre. Érzelmi intelligenciám nulla, esténként mostanában pornót nézek, mert nincs kivel szexelni. Igazából leginkább szexelni szeretnék, jó lenne, ha főznél is rám."

Esetleg egy ilyenre?

"Állandóan fogyókúrázó, harmincas évei vége felé tartó szingli keresi azt a férfit, aki végre elveszi feleségül és csinál neki legalább egy gyereket. Eddig a karrieremre koncentráltam, a kollégáim szerint önző, számító dög vagyok, pedig csak egy kicsit munkamániás, és szeretem, ha igazam van. Főzni nem tudok, és van egy csivavám."

A regisztrációs lapokon mindenki szép és jó, természetes, hiszen a pozitív tulajdonságait szeretné kiemelni. Ez az önmarketing, ahol a legjobb arcunkat mutatjuk, Lépésről lépésre áruljuk csak el a szépséghibákat, remélve, hogy a másik megszeret addigra eléggé bennünket ahhoz, hogy így is elfogadjon.

Ebben a formában ez nem hazugság, hanem csupán jó tálalás, amiért nem hibáztathatjuk a másikat, hiszen mi nők is pont ezt csináljuk, amikor például magunkra kenünk öt réteg vakolatot és push-up melltartóban igyekszünk a légyottra.

Az "add önmagad" szlogen tehát fenntartásokkal kezelendő, ha jót akarunk magunknak. "Add a legjobb, felturbózott önmagad az elején" - egészíteném ki. Abból nagy baj sosem lehet.

További meglepő online társkeresés statisztikák az USA-ból:

• 10 társkeresőből egy kamu regisztráció
• minden tizedik felhasználó az első három hónapban lelép a társkeresőről
• tízből egy szexuális bántalmazó online társkeresőn szedi áldozatait
• Minden harmadik nő az online társkeresőkről az első randin ágyba vihető.

(A képregény felirata: Őszinteség a neten: "Modell vagy? Király! Én chippendale fiú vagyok, és imádok motorcsónakversenyezni. Mi a csillagjegyed?")

Ha szeretnéd felpörgetni a társkeresést, kattints ide!

 "Ha egy jó nő több, mint két éve egyedül van, akkor valószínűleg túl magasak az elvárásai" - fogalmazta meg egy fiú ismerősöm a választ arra a kérdésemre, hogy hosszú combú, csinos, értelmes és biztos egzisztenciával rendelkező barátnőm miért van egyedül.

A Szabad Vagyok Ingyenes "Társkeresés indul!" moduljában azt javaslom, töltsük meg a Tölcsért érdeklődőkkel, és minél többet begyűjtünk, annál könnyebb lesz kiválasztani a számunkra megfelelőt.

A Tölcsért meg lehet tölteni online és offline egyaránt, teljesen mindegy, hogy társkereső irodából vagy a fitnesztermünkből randizunk. 

Habár első ránézésre - főleg, ha már régóta vagyunk egyedül és azt hisszük, nincs egy elérhető független férfi sem a közelben - nehéznek tűnhet az érdeklődők becserkészése, de akik követték a leckéket, azok lelkesen számoltak be az eredményekről:

Nahát ez igen!! Nem ment könnyen a 10 férfinak való írás kicsit nehezemre esett ,de megcsináltam és nem hogy elutasítottak volna ,inkább nagy az érdeklődés irántam.Andi te szuper vagy!!!!!

Kaptam ugyanakkor egy olyan levelet is, ahol 20 éves olvasóm arról számol be, hogy neki szinte lehetetlen a Tölcsért megtöltenie.

Ő ezt írta:

"Túlságosan kritikus vagyok, de húsz évesen úgy gondolom nem szabad ezen változtatnom, még nincs itt a kompromisszum kötés ideje, van még időm megtalálni a számomra legideálisabb társat. 
Az én tipusomból azonban nagyon keveset találni az online párkeresőkön, az én korosztályomban pláne (28 éves korig gondolom megfelelőnek). Ragaszkodom hozzá ugyanis hogy a párom értelmiségi, jómódú, jóvágású, kisportolt és komoly kapcsolatra vágyó legyen. Tapasztalatom szerint az ilyen fiúkat elég lány veszi körül ahhoz, hogy eszükbe se jusson az online párkeresés. Offline pedig azért vannak nehézségeim, mert a szük körben amiben mozgok (egyetem, szokásos szórakozóhelyek) nincs egy olyan fiú sem aki megfelelne az elvárásaimnak és érdekelne" 

A válaszom erre a következő:

Ragaszkodsz hozzá, hogy a párod értelmiségi, jómódú, jóvágású, kisportolt és komoly kapcsolatra vágyó huszonéves legyen. 

Az elváráslista tehát megvan, gyakorlatilag az "álompasit" keresed, hiszen ezek azok a kritériumok, amelyeket a legtöbb nő szeretne látni a párjában.

A probléma csupán a következő: ha létezik is ilyen huszonéves férfi, az valószínűleg vagy foglalt, vagy rohannak utána a nők pont azért, mert álompasi.

A másik probléma: ha létezik is ilyen huszonéves férfi, miért pont Te kellenél neki?

Állíts össze egy listát a tulajdonságaidról. Vajon Te is értelmiségi, jómódú bombanő vagy? Álomnő vagy szerinted? A szintednek megfelelő ideált választottál?

Nagyon sok nő csúszik el ott a társkeresésben, hogy túl sok elvárása van a másik nem iránt, miközben végig sem gondolja, hogy ő mit tud nyújtani, hogy ő maga milyen. Vajon miért pont ő kellene egy álompasinak, aki után ezrek rohangálnak? Vajon mivel tudná megfogni, ha lenne is egy ilyen érdeklődő férfi?

A lényeg nem az, hogy a másiknak mennyi van a bankszámláján, mekkora az IQ-ja vagy kockás-e a hasa? A lényeg az, hogy Te hogy érzed magad vele, és hogyan bánik veled. 

Húszévesen felejtsd el az elvárásaidat, azt javaslom, randizz minél több férfival, ismerd meg őket, hogyan működnek, milyen típusú férfi jön be neked, hogy később amikor házasságra kerül majd a sor, biztosan jól válassz. Meg fogsz lepődni, hogy néha olyanokba leszel szerelmes, és olyanok tetszenek meg, akikről álmodban nem gondoltad volna - húszévesen a társkeresés egy izgalmas kaland, amit kár lenne azért kihagyni, mert Te tapasztalatlanul a herceget várod!

Még egy tisztázandó kérdés: biztos, hogy a másikkal vagy csak kritikus, vagy esetleg saját magaddal is? Magamból kiindulva, amikor alacsony volt az önértékelésem, nem tudtam elfogadni egy pasit sem társnak, mert úgy gondoltam, hogy nem tudom felvállalni, mert nem elég tökéletes és mit szólnak a barátnőim majd hozzá. Úgy voltam vele, hogy kizárólag Mr. Tökéletessel mernék mutatkozni, mindenki más ciki lenne.

Ne ragaszkodj az elvárásaidhoz, mert azok csak bekorlátoznak és gúzsba kötnek, aztán tíz  év múlva ott találod magad, még mindig egyedül, úgy, hogy kihagytál rengeteg kalandot és szerelmet. 

Nem azt mondom, hogy kompromisszumot köss - csupán engedd el magad és a fantáziádat és lásd meg a lehetséges párt olyan férfiakban is, akikről nem is gondolnád.

Bulizós hangulatú szingliket várnak a szervezők egy nagyszabású "Sex and the Singles" társkereső bulira április 16-án a Menta Teraszra.

Belépéskor jégtörő játék! Kapsz egy nemedhez illő, és a nemeddel ellentétes nevet. A játék célja, hogy megtaláld a párod, és Tiétek az értékes főnyeremény, és további ajándékok a pároknak.

Jelöld meg a FaceBook oldalon a Szingli Party rajongói klubot - kérik a szervezők.

További részletek is ugyanitt találhatók!

 

Minden férfi disznó? Avagy mi köze a torzított percepciónak a társkereséshez?

Rengeteg egyedülálló és elkeseredett nő ír nekem levelet. Többségük csalódott, keserűséggel van tele, és minden boldogtalanságáért a férfiakat hibáztatja. Tipikus példa erre a következő pár sor egyik olvasómtól:

"Tessék mondani, hány férfi van, aki nem neveli fel a gyerekét, hanem otthagyja a családját egy másik nőért? Hány férfitól kell bírósági úton letiltani a gyerektartást? Akkor már olyanról ne is beszéljünk, hogy nagy többsége otthon semmilyen házimunkát nem hajlandó végezni. a szerencsétlen nő meg, mint egy cseléd, majd meg gebed. kik az alkoholisták, játékgépezők, kurvázók?"

A levél írója természetesen azt is a férfiakra fogja, hogy miért nincsen normális párkapcsolata. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen hozzáállással maga lenne a csoda, ha lenne mellette egy normális, szerető társ.

Torzított percepció - avagy minden férfi disznó!

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy azt látjuk, amit hiszünk és nem fordítva. Ez azt jelenti, ha van egy feltételezésünk amiben hinni szeretnénk, akkor minden olyan dolgot és tényt, ami alátámasztja azt, sokkal nagyon súllyal veszünk latba, mint azokat a dolgokat amelyek nem támasztják alá.

Ha azt szeretnénk látni, hogy a világ egy borzalmas, szörnyű hely, akkor ezt könnyen alátámaszthatjuk, ha pusztán a rossz hírekre figyelünk. Tényleg borzalom, hogy mennyi háború, éhínség és környezetvédelmi katasztrófa van a világban. Ha viszont azt szeretnénk látni, hogy a világ gyönyörű és tele van szeretettel, akkor elég csak az önkéntes munkásokra, Teréz Anyára, vagy kedves gyermekkori élményeinkre gondolunk, és beláthatjuk ennek igazát.

Férfiakra ugyanez vonatkozik: ha azt szeretnénk látni, hogy minden férfi egy disznó, nagyon könnyen alátámaszthatjuk ezt, ha körbenézünk, hány férfi csalja meg a párját, "szól be" női munkatársainak, vagy issza el a család pénzét a kocsmában. Mindannyian ismerünk ilyen példákat. Ám ott vannak az ellenpéldák is - ismerünk önfeláldozó családapákat, érzékeny, figyelmes férfiakat, akik mindent megtesznek barátnőjükért, feleségükért.

Legyünk pragmatikusak!

Akkor most hol az igazság? Az igazság az, hogy mindannyian emberek vagyunk, tele hibákkal, és lehet bennünket így is és úgy is látni, minden a nézőn és az ő hozzáállásán múlik. (Ha valaki szereti a sci-fit, nézze csak meg a Battlestar Galactica sorozatot, amely pontosan ezt domborítja ki többek között). Namármost, ha társat keresünk és nem tettünk le a férfiakról, tehát egy hímnemű egyedre fáj a fogunk, pragmatikus okokból érdemes nem negatív irányban elfogultnak lenni feléjük. 

Ne gondoljuk azt, hogy ügyesen el tudjuk titkolni, mit is gondolunk valójában a pasikról - hozzáállásunk már messziről ordít, ott van a vonásainkban, gesztusainkban sőt, akaratlanul a szavainkban is, és a másik ezt meg is fogja érezni már az első randi alkalmával.

Teszteld a hozzáállásodat!

Egészítsd ki a következő félmondatokat rögtön ami eszedbe jut:

A férfiak _________________________________________________________

A normális, érzékeny, értelmes férfi __________________________________

Mivel egészítetted ki a fentieket? Akármivel is, sokat elárul rólad. Ha az első mondat második fele negatív felhangúra sikerült, akkor még nem állsz készen a társkeresésre: érzelmileg nem vagy még elég fitt, és egy kicsit magadon kell dolgoznod.

Hogy miért már megint neked kell dolgoznod és nem a pasiknak? Nos, roppant egyszerű: Te vagy itt velem, neked van problémád, ezért neked tudok segíteni! A jó hír: a folyamat végére nem csupán társad lesz, de egy boldogabb, teljesebb életed is, amit élvezet élni, akár egyedül vagy, akár társsal!

Ingyenes gyorstalpaló társkeresőknek itt

Update: A nemek háborúja

Egyik blogolvasóm küldte ezt a gyöngyszemet, amely egy kollégiumi leányszobában készült, és szorosan összefügg a mai bejegyzés címével és a "helyes hozzáállás"-sal.

Bár első ránézésre vicces a dalocska, és őszintén szólva jót nevettem rajta, de komolyabban megnézve jól tükrözi azt a "nemek háborúját", amelybe már kora gyerekkorunktól kezdve belenevelnek minket: "a kisfiúk verekedősek, a kislányok nyávogósak", illetve "minden férfi strici, minden nő kurva". Hihetetlen károkat okoz párkapcsolati téren ez a fajta "neveltetés", még akkor is, ha első ránézésre csupán mókának tűnik. 

Szingliként online szeretnéd megtalálni a társadat? Olyan valakit akarsz, aki igazán különleges? Unod már az átlagos pasikat? A következő oldalakon ilyeneket garantáltan nem találsz! Íme a világ legfurcsább online társkeresői.

1. Macskátlanok kíméljenek! Totális macskabolondok gyülekezőhelye: Ha macska nélkül nem tudod elképzelni az életedet, és a pasidat sem, ismerkedj a Purrsonals.com-on! "Ahol macskaimádók találkoznak".

2. A társkeresés sötét oldala Kizárólag feketében vagy hajlandó a világot látni, bejön a gót stílus? Kiütést kapnál egy öltönyös-nyakkendős fazontól? Találd meg sötét oldalad a GothicMatch.com-on. "Az egyes számú portál gót szingliknek és barátaiknak"

3. A határ a csillagos ég Star Trek függő vagy és titokban Picard kapitány a szerelmed? A TrekPassions-ön talán találsz hozzá hasonlót. Az oldal kizárólag sci-fi rajongók ismerkedőhelye (a Star Treken kívül jóindulatúan beengednek Star Warsosakat is). A szinglik két sci-fis párkereső jótanácsot is kaphatnak itt: "Live long and prosper!", illetve "Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!"

4. Ölelgetni való plüssmackók előnyben Szőrös plüssállatként érzed a legjobban magad, imádsz beöltözni oroszlánkirálynak, és ugyanezt a párodtól is elvárod? Beláthatod, hogy ilyen igényekkel esélyed nincsen a hagyományos oldalakon. Irány tehát a Pounced.org!

5. Geek és számítógépfüggő vagy? A Geek2Geek weboldalon kereshetsz társat. Számítógépfüggő csajokkal ismerkedhetsz, bármely programnyelven.

6. Paraszt vagy? "A városiaknak fogalmuk sincs semmiről" - ez a mottója a kizárólag farmereket gyűjtő Farmers Only társkeresőnek. A már több, mint száz esküvőt maga mögött tudó oldal a farmereken kívül nagylelkűen agráros diákokat, állatbarátokat, sőt, cowboyokat és rodeósokat is beenged.

7. Sodorni is jobb ketten. "Együtt szívunk, együtt nevetünk" - ez lehetne a szlogenje a kizárólag marihuána fogyasztóknak indított 420 társkereső oldalnak. A kiemelt füstölgők között jobbnál jobb nőket és nagyobbnál nagyobb spanglikat találhatunk. Nyomozati anyagnak is megteszi.

8. Társkereső kizárólag szépségeknek. A külső igenis számít - sőt, csak az számít igazán - gondolhatták a kizárólag szép embereket engedélyező BeautifulPeople társkereső oldal indítói. A fotókat "szakmai" zsűri moderálja, állítólag tavaly tömegesen tiltottak ki olyan brit nőket, akik a valóságban sokkal ducibbak, mint a képeken. Kizárólag csúnyáknak fenntartott oldalról még nincsen tudomásunk, de ami késik, nem múlik!

Ha arról sincs fogalmad, hogy hogyan kezdj neki a társkeresésnek, segítség itt

Az már oké, hogy találkozunk, az is megvan, hogy mikor, már csak annyit kellene eldönteni, hogy hová menjünk. A legtöbb vakrandis számára - kortól függetlenül - éppen elég kényelmetlen már az első randi gondolata is, erre csak rátesz egy lapáttal a "hova?" kérdése.

Mire figyeljünk?

Lássuk, mik a főbb irányelvek az első randihely kiválasztásánál:

• Ne válasszunk olyan tevékenységet/randihelyet, ahol nem lehet beszélgetni. Az első randi lényege, hogy megismerjük egymást és eldöntsük, lesz-e második. Éppen ezért ne menjünk moziba, színházba, salsa klubba.
  Erikát első randis jelöltje meglepetésként úgy gondolta, hogy a legmegfelelőbb helyszín egy táncház lesz (a fiú hobbi népitáncos volt). "Nagyon kellemetlenül éreztem magam - közöm sincs a népi zenéhez, és táncolni sem tudok, inkább csak ugráltam, mint egy bakkecske. Természetesen nem találkoztam többet a sráccal" - meséli.
• Érdemes olyan helyet választani, ahol akkor is van miről beszélgetni, ha minden kötél szakad. Nincs is annál kínosabb, mint csendben feszengeni egymással szemben. Érdemes megpróbálni olyan helyszínt választani, ahol maga a helyszín is szolgáltat beszédtémát - ilyen lehet egy érdekesebb dekorációjú teázó, de akár egy dartsozós hely is. Jól jöhet, ha van olyan dolog, ami eltereli arról a tényről a figyelmet, hogy tulajdonképpen ti most párkeresési célból találkoztatok.
• Ne menjünk olyan randihelyre, ahol muszáj a fizikai kontaktus. Mielőtt bárki rosszra gondolna - ne menjünk táncos szórakozóhelyre elsőnek. Roppant kínos lehet, ha nem tudjuk levakarni rólunk elsőrandis jelöltünk kezét. Még akkor se menjünk ilyen helyre, ha egyébként jó ötletnek tűnik (kép alapján, beszélgetések alapján).
• Ne maradjunk kettesben. Ne üljünk be a kocsijába, ne menjünk fel egy kávéra és semmi olyanba ne menjünk bele az első randi alkalmával, ahol kettesben kellene maradni a jelölttel. Ha tetszik és ez kölcsönös, úgyis lesz még erre alkalom.
  Edit mesélte: "Hosszasan levelezgettünk, Skype, telefonok mire elhívott az első randira. Furcsa módon azonnal azt javasolta, hogy menjek fel hozzá, készít nekem vacsorát, és nézzünk meg egy DVD-t, egy olyan filmet amit már említett nekem korábban. Lehet, hogy régimódi vagyok, de nekem ez túl gyanús volt, nem mentem. Utána nem keresett, szóval jól tettem, valószínűleg csak "azt" akarta. :-("

Randizás Budapesten - randihely térkép

Pesten a legnagyobb favorit a Liszt Ferenc tér és a környékbeli teázók. A sokadik első randinál azonban ezek elég unalmassá válhatnak, sokszor roppant zsúfoltak, tele hozzánk hasonló randizókkal.

A Dívány.hu egy randihely térképet készített, ami arra tesz kísérletet, hogy még több ötletet adjon a társkeresőknek. A térképen nemcsak a helyszínek, de egy-egy rövid értékelés és a webcímek is láthatók.

Tudsz valami jó randihelyet?

Ha érdekelnek a leggyakoribb randi hibák, ingyenes segédletet találsz itt

Az Iwiw-en található az alábbi profil oldal, amelyet egy pórul járt nő tehetett fel volt "kedveséről"

Név: Beteges Hazudozó

Kor: 42 év

Magamról: Adjatok pénzt, soha nem fogom visszaadni. 
Sőt kölcsönt veszek fel a nevedre és soha nem látod sem a pénzt, sem engem, aztan törlesztheted helyettem.
Imádom a gyenge, magányos nőket hülyíteni, de vigyázat nagyon DRÁGA vagyok!

Úgy tűnik, szegény nőt alaposan rászedte az illető, ez a profiloldal pedig a bosszú.

Bár első ránézésre viccesnek tűnhet a dolog, ha kicsit mögé nézünk a történetnek, korántsem az.

Adva van egy összetört nő, aki ilyen módon áll bosszút a gazemberen. Tele van sértettséggel, haraggal, dühvel, és rengeteg feszültséggel, amit próbál feldolgozni és levezetni.

Mindeközben magára veszi az áldozat szerepét is, a profiloldalon is látható, hogy "gyenge, magányos" nőként írja le magát.

És itt el is érkezünk a számunkra fontos lényeghez: a nő leírta magát. Saját magát írta le.

Rosszul választani - Mr. Szélhámos és társai

Messziről nehéz ítélni és nem is szeretnék ítélkezni (azzal nem sokra megyünk a társkeresésnél), de egy dolog biztos: rosszul választott. Ő Mr. Szélhámost fogta ki. Vajon mi fogta meg benne? A sármja? A bókjai? A viccei?

Vagy csak annyi, hogy férfi volt, "valaki" volt, "akárki" volt - akivel együtt lehet lenni, akivel úgy lehet tenni, "mintha" párkapcsolatban lettek volna.

Hányan választanak még rosszul az "úristen, örökre egyedül maradok" szinglipara miatt? Jelentkezzen, aki beleesett már ebbe a hibába! (Én felteszem a kezem ;-) 

Hányan futottak bele Mr. Házasemberbe, Mr. Piócába (ez Mr. Szélhámos gyengébb minőségű kiadása), Mr. Elérhetetlenbe, csak azért, hogy már végre "legyen valami"?

"Fool me once, shame on you. Fool me twice, shame on me." - mondják az amerikaiak, magyarra fordítva: "Ha egyszer átverssz, szégyelld magad! Ha kétszer átversz, én szégyelljem magam".

Egyszer belefutni és rosszul választani, ezt még meg tudjuk magunknak bocsátani (persze ha hosszútávú kölcsönöket vettek fel a nevünkre, mint a fenti esetben, az azért elég sokáig fog nyomasztani).

Állíts az adótornyon!

De többször, folyamatosan rosszul választani - az már nem a véletlen és a balszerencse műve. Ott már rossz beidegződések, rossz minták, rossz önismeret áll a háttérben.

Ha úgy érzed, hogy mindig rosszul választasz, vagy mindig "csak az idióták" találnak meg, az nem véletlen. Te magad vonzod be őket. Neked kell választanod, átállítanod a frekvenciát, és olyan jeleket sugároznod, ami a minőségi férfiakat hozza a közeledbe.

Itt az ideje, hogy kilépj az áldozati szerepből (ha eddig benne lettél volna), megerősödj, és felvállald a felelősséget magadért és a választásaidért.

Segítségnek itt egy díjmentes társkereső kurzus

Most pedig itt a sztori helye - te kikbe futottál bele?

Mesélj a rossz választásaidról - és arról, hogy miket tanultál belőlük!

Itt a tavasz, randiszezon indul!

5 Végzetes Randi Hiba ajándék e-book letölthető!!!!

Az e-bookból megtudod, hogy hogyan nem szabad randizni. Ha elolvastad, várom a véleményedet!

Utálom a Valentin-napot!

A Facebookon úgy látszik, sokan nem szeretik a Valentin-napot! Mindenféle ajánlgatás nélkül pár nap alatt meghaladta a 300-at is a tagok száma.

Körkérdésemre, hogy miért utálják, a következőket válaszolták:

Társkeresőként rengeteg randin részt kell venned ahhoz, hogy rátalálj az "igazira". Ez azt jelenti, hogy sok vicces élményben lesz részed! 

A randinak vége?! Honnan tudod? Nézd meg a videót! :-)