"Az életünk nagymértékben azzá válik,
amivé mi magunk tesszük"
(Samuel Smiles)
Társkeresés és egyéni felelősség... Azt vallom, a legelső és legfontosabb dolog (nem csupán a társkeresés de az élet minden területén) az, hogy felelősséget vállalsz mindazért, amit teszel és nem hagyod, magadra erőltetni az áldozati bárány szerepét. Túl sokan vannak azok, akik mártírkodnak és önként választják az áldozat-szerepet, ahelyett, hogy megerősödnének, és cselekednének. De azért van mit tisztázni. Levelet kaptam...
Most olvastam a mai leckét arról, hogy enyém a felelősség... Hát igen, de esetemben van még egy probléma: akkor is magamat hibáztatom, ha egyértelműen a másik követett el bűnt.... Szerinted rajtam kívül sokan vannak ilyenek a nők között?
Önhibáztatás és felelősségvállalás
Igen, kedves levélíró: nagyon is sokan hibáztatjuk akkor is magunkat, amikor nem is mi vagyunk a "hunyók". De az önhibáztatás és a felelősségvállalás az két külön dolog.
Az önhibáztatás, önostorozás sokszor arra irányul, hogy saját magunk még tovább romboljuk az önbizalmunkat és a belső erőnket azáltal, hogy nem tudjuk világosan értelmezni és értékelni a körülöttünk zajló eseményeket és a másik fél reakcióit.
Nem minden rosszat Te "vonzol" be
A helyes hozzáállás nem a "miért éppen én?" sóhajtozás, illetve a "már megint én voltam a balfék", hanem a következő: "Küzdök a célomért még akkor is, ha a külső körülmények momentán ellenem szólnak." Bár tudom, hogy sokan olvasták és tették magukévá a Titok c. könyv tanításait és azt, hogy mindent mi magunk vonzunk be az életünkbe, én mégis azt mondom: nem minden rosszat idézünk mi magunk a fejünkre.
A "Hétfő reggeli döntések" c. könyvben egy híres golfozó sportpszichológusa azt taglalja, hogy egy mérkőzésen egyetlen fordulóban is legalább háromféle igazságtalan és meg nem érdemelt dolog történhet. Például:
- Elütöd a labdát és az pont egy golfütő-vágta mélyedésben landol, amelyet rég el kellett volna egyengetni.
- Tökéletes ütést hajtasz végre, de pont amikor a labda már a lyukba esne, hirtelen széllökés támad és elfújja azt. Pedig az ütés pillanatában egy szellő se rezdült.
- Hibátlanul ütöttél, de a labda egy olyan huppanón döccen félre, amit más hagyott ott, pedig azt már rég el kellett volna simítani.
Egy golfozó ilyenkor két lehetőség közül választhat: vagy elkezd siránkozni az igazságtalan körülmények miatt, vagy elfogadja a helyzetet és már a következő ütésre koncentrál. Ugyan nem az ő hibája, hogy így alakultak a dolgok, de vállalja, hogy a következményekkel ő birkózik meg. Az igazán nagy sportolók tehát a bekövetkező váratlan eseményeket kezelni tudják és túl tudnak lépni a váratlan és igazságtalan helyzeteken.
A következő lépés felelőssége
Tehát nem mindent mi idézünk a fejünkre - de ha olyan dolog történik, ami a legkevésbé sem kedvező, a miénk a következő lépés. A következő lépés felelőssége a miénk tehát. Így van ez a társkeresésben is. Túl sok "nekem nem sikerülhet", "velem a férfiak mindig kibabrálnak"-típusú levelet kapok. Szerinted ők jól kezelték a váratlan és igazságtalan eseményeket? Jó a hozzáállásuk? Nem igazán.
Meghozhatod azt a döntést, hogy nem vállalod fel az áldozat szerepét és nem is hibáztatod magad mindenért, viszont felelősséget vállalsz a helyzetek kezeléséért. Lehetséges, hogy nem minden helyzetet jól kezelsz - ezekből a hibákból tanulsz és továbbfejlődsz. Az önostorozásnak semmi értelme sincs, az önelemzésnek annál több.
"A felelősség elfogadásának kulcsa - bármi történjék is veled - az, hogy urává válj elmédnek, gondolataidnak, tetteidnek és reakcióidnak."
Sokan nem is tudják előszörre felfogni, hogy a fentieknek mekkora jelentősége van a társkeresésben. Feladják a második randinál, nyávognak, hogy nekik ez nem megy, miközben párok ezrei találnak egymásra nap mint nap a világban. De inkább a gyepet hibáztatják, a golfütőt vagy az edzőt. Azt szeretném, ha Te nem közéjük tartoznál, és nem zárkóznál be teljesen csak azért, mert már régóta nem találod a párod. Tegyél egy próbát, és kezdj neki a társkeresésnek!
